Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Zenei szövetek és az amszterdami bolhapiac


Interjú Zságer Balázzsal
Képzőművésznek készültél. A zenében is fontos az alkotói folyamat? Hogyan fér meg benned az alkotó és az előadó?
Az előadás is egyfajta alkotás, csak az a publikum előtt zajlik valós időben. Izgalmas dolog érezni a közönség figyelmét – ez egy interaktív folyamat, ahol oda-vissza hatnak az energiák. A zeneírás már egy elszigeteltebb alkotói procedúra, ahol sokkal nagyobb szerepet kap a kreativitás – ez az, ami engem mindig is izgatott, legyen az kép vagy hang. Számomra egy új szám születésének első momentumai a legizgalmasabbak, az, amit ihletett pillanatnak is hívnak. Ebben az állapotban születnek az igazán érdekes, autentikus dolgok.
Autodidakta módon tanultál hangszeren játszani, történetesen billentyűs hangszereken. Ma ez már egyszerűbbnek tűnik a neten fellehető tutorialokkal. Akkoriban hogyan csináltad?
Először tizennégy évesen Commodore 64-en kezdtem zenét programozni, csak aztán ültem a zongorához – akkoriban is jobban érdekelt a zenecsinálás, mint az előadás. Aztán magántanárhoz is jártam, de az igazi előadásszerű zenélés csak akkor kezdődött, amikor bekerültem az első zenekaromba, amellyel blues-t játszottunk. Itt már nem csak a saját játékomra, de a zenésztársaimra is figyelni kellett – ezt nem igazán lehet Youtube tutorialokkal elsajátítani.
Rengeteg zenei stílusban kipróbáltad magad. Ez az útkeresés része, vagy a korral változtál? Egyáltalán véget ért-e az útkeresés?
Úgy gondolom, hogy a művészetben – és az életben is – egy dolog állandó, az pedig a változás. Egy művésznek legyenek korszakai, máskülönben a saját maga epigonjává válhat. Mindig is hagytam, hogy hatással legyenek rám a dolgok, élethelyzetek, kapcsolatok, vagy éppen más művészek alkotásai – filmek, képzőművészet, vagy zene. Az utóbbi időben kifejezetten új zenék, zenei kultúrák felfedezése hatott rám a legjobban –  ez remélhetőleg hallatszani fog az új Žagar albumon is. Emellett Genser András barátommal Changing Grey néven elindítottunk egy új projektet, ami a kísérleti elektronika és az IDM (intelligent dance music – a szerk.) áramlatai mentén helyezkedik el valahol.
 
 
Még a Radnótiban találkoztam a neveddel, mint az Apacsok című Bereményi-darab zeneszerzője. Más színházi darabokban is közreműködsz? Miben más ez a munka?
Az Apacsok mellett dolgoztam már a Nemzeti Színház pár darabjában is Keszég László rendezővel, de az utóbbi években inkább filmekhez írtam zenét, például egy angol-bolgár nagyjátékfilmhez, az Éjszakám a nappalod című magyar mozihoz, Török Ferenc dokumentumfilmjeihez, de élőben is rögtönöztem soundtracket Fritz Lang Metropolis-ára vagy Korda Sándor Aranyemberére. Mindig is izgattak az audiovizuális dolgok – ezeknél a munkáknál  talán a dramaturgiai érzék a legfontosabb.
Az elektronikus zene hétmérföldes lépésekkel haladt a 80-as, 90-es években. Van még tere tovább lépegetni? Ha igen, merrefelé?
Az elektronikus zene mindig is lépdelni fog, csak a tempója változik ezeknek a lépéseknek. Ma még gyorsabban változik, mint valaha. Ez annak is köszönhető, hogy minden műfajból képes magába szippantani stíluselemeket. A másik erénye, hogy a hagyományos zeneszerzési struktúrákon túl nagy szerepet játszik a hangzás is, a zenei szövetek, textúrák, vagyis a sound-design. A négynegyedes alapú műfajok, mint a techno, a house vagy a dub olyan törzsi, repetitív lüktetésekre épülnek, amelyek könnyen repítenek a tudatalatti színes világába – nem véletlen, hogy ezek a zenék újra reneszánszukat élik. Azt vettem észre, hogy a mai fiatalok nyitottak a spirituális élményekre, és hat rájuk a zene közösségformáló ereje. Ma ezt a fajta minimalista kifejezésmódot tartom a legaktuálisabb kommunikációs nyelvnek.
Sok meghívásotok lehet. Milyen szempontok alapján válogattok a fesztiválok közül? Mik a Žagar jövőbeni tervei?
Egy ideje ismét átalakuláson megyünk keresztül, teljesen eltávolodtunk a pop-os, rádióbarát megszólalástól. Nyitottunk a zenei horizontunkon, és egy kicsit kiléptünk az európai komfortzónánkból – újabb pszichedelikus utakat találtunk, ennek a lenyomata lesz a nemsokára megjelenő új album is. Ezek hatására sokkal nyitottabb szellemiségű, independent fesztiválokra kaptunk, kapunk meghívásokat, amik remélhetőleg még jellemzőbbek lesznek a közeljövőben.
 
 
A külsőd meghatározó része a szemüveg, a napszemüveg. Keresed a megfelelő darabokat vagy véletlenül találtok egymásra? Vannak kedvenc márkáid?
Kezdetben az utazásaim során kerestem az érdekesebb modelleket, ma már inkább a belebotlás a jellemző. Egy időben egy-egy szemüvegtípus egy-egy zenei korszakot is reprezentált nálam. Az egyik kedvenc márkám a párizsi Emmanuelle Khanh, de találtam már jó keretet az amszterdami bolhapiacon és egy thaiföldi műszaki kiskereskedésben is, jelenleg is ez a filléres japán keret az egyik kedvencem.


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette Konica Minolta Mexx Nautica CSD OOK Press Audi