Tedd fel
a pozitív szemüveget!

VESZPRÉM2023


A Balatont bevonva kulturális főváros lesz Veszprém
 
2023-ban Európa kulturális fővárosa lesz Veszprém a Balaton régiót bevonva. A cím elnyerésével járó nemzetközi lehetőség komoly kiugrási pontot és még nagyobb felelősséget jelent.
 
Az Európai Unió által kijelölt, független, tíztagú nemzetközi szakmai zsűri december 14-én döntött úgy, hogy 2023-ban Veszprém és a balatoni térség lehet Európa kulturális fővárosa. A város esélyeit megsokszorozta, hogy a Brexit miatt Anglia elveszítette a rendezés jogát, ezért az eddigi gyakorlattól eltérően a rendezés évében minden reflektorfény egyetlen helyszínre, a magyar régióra szegeződik majd. A nyertesek jelenleg arra várnak, hogy a nemzeti erőforrások minisztere jóváhagyja és kihirdesse a nemzetközi zsűri döntését. A 4+1 éves projekt megvalósításáról a pályázatot készítő zrt. vezérigazgatójával, Mészáros Zoltánnal beszélgettünk. 
 
 Mit takar az Európa Kulturális Fővárosa cím?
– Ez egy európai uniós cím, amit a befolyásos kultúrpolitikus, Melina Mercouri egykori görög kulturális miniszter talált ki több mint két évtizeddel ezelőtt. Az európai népek sokszínűségét, ugyanakkor közös elveit és kulturális azonosságait hivatott felmutatni, erősítve az európai identitást. Veszprém – bevonva a Balaton régiót – sorrendben a 66. kulturális főváros lesz. A titulus minden évben két város számára elnyerhető: az egyik az Unió régi tagországaiból kerül ki, a másik pedig a később csatlakozottak közül. Hét angol város meglehetősen sok munkát fektetett a pályázatuk elkészítésébe, majd napokkal a benyújtási határidő előtt közölték velük, hogy a Brexit miatt nem indulhatnak. Így 2023 valóban egyedülálló év lesz, hisz Veszprém és a bevont régió kapja az összes figyelmet. Az EKF cím viselője ugyan minden esetben egy város, mégis lehetőség van az őt körülvevő térség bevonására. Két elhíresült példát említenék: Marseille és Provence – ami sok tekintetben hasonlatosnak mondható hozzánk –, valamint Essen és a Ruhr-vidék esetét.
 
 
A mi pályázatunk megírása előtt hatalmas viták voltak a Balaton bevonásáról. Az egyik ellenérv az volt, hogy a Balaton kiénekli majd a sajtot a város szájából, lévén a tó térsége Európából talán jobban látható. Szerintem a két fél kölcsönösen erősíti majd egymást egy észszerű együttműködés mentén. Azt sem szabad elfelejteni, hogy messze Veszprém ennek a régiónak a legnagyobb és legerősebb városa. A Balaton felértékelésében, kulturális értelemben való régióvá fejlesztésében Veszprém is érdekelt, hogy aztán együtt emelkedhessünk fel. Ahogy Essennel együtt a Ruhr-vidék valamennyi városa értette ennek a jelentőségét: a kulturális projekt a korábbi bányászvárosokat megújult arculattal ruházta fel. A kölcsönösség rákényszerítheti a feleket az együttműködésre. Három éve dolgozunk ezen a projekten, rengeteg kistelepülés polgármesterével, civil szervezetek tagjaival, vállalkozókkal, borászokkal, étteremtulajdonosokkal találkoztam, akik látják a lehetőséget, hogy régiónk – némi túlzással – Közép-Európa Provence-a legyen.
 
A Veszprém-Balaton 2023 Zrt. tulajdonosai között ott van Balatonfüred és több balatoni önkormányzat, a Balatoni Szövetség, a térségi turisztikai kft. és a Balatoni Kör is, rajtuk keresztül például harminc település vállalkozóinál lehetünk jelen, akiknek a családja a turizmusból él. De tulajdonostársunk az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület is, akiknek a soraiban ott van az elmúlt öt-tíz évben megmozduló, bűbájos őstermelői világ: sajtosok, szörp- és lekvárkészítők, vagy két-három hektáron gyümölcstermesztéssel foglalkozó családok. Az unióban nagyon fontos szerep jut ezeknek a családi alapú vállalkozásoknak, fejlesztik, támogatják őket, növelik a piaci ismereteiket. A feladat tehát egy sokrétű, sokszínű és izgalmas régióban az anyahajót egy irányba állítani, de szerintem jó lehetőséget kaptunk hozzá.
 
Az EKF-projektek fő kérdése az, hogy hogyan lehet kulturális eszközökkel a városban és a régióban élők életminőségét javítani, miként lehet a hagyományos kulturális fogyasztók rétegét bővíteni, s azok számára is attrakciót véghezvinni, akik nem járnak színházba, koncertekre vagy fesztiválokra. Egy szétszabdalt régió bevonása minden tekintetben nagy kihívás. Több száz kisebb-nagyobb települést érint a pályázatunk, akik sok esetben egymással sem működnek együtt. Kulturális szolgáltatások létrehozásával belőlük próbálunk közönséget és közösséget építeni. Át akarjuk törni azokat a falakat, amiket minden település maga köré épít. Ez sok európai település esetében sem sikerül, de szerintem mi azért kaptuk meg az EKF címet, hátha nekünk sikerül, és jó példát mutatunk Európának.
 
Százoldalas, internetről is letölthető pályázatunkban számtalan programelem szerepel, de korántsem biztos, hogy ezek mindegyike megvalósul, illetve a kör akár tovább is bővülhet. Most következik az az időszak, amikor várjuk a régióban élő, kulturális kérdésekről gondolkodó civil szereplők, rendezvényszervezők és önkormányzatok EKF-szemléletű ötleteit. Nyitott fülekre, segítő kezekre és némi pénzre is számíthatnak.
 
 
Gigaméretű infrastrukturális fejlesztéseket terveznek, vagy inkább kisebb-nagyobb programok kaphatnak szikrát a régióban?
– Sok esetben mikroléptékű projektekről van szó, aminek a mikéntjét nem mi találtunk ki: 2016-ban Wroclaw hirdette meg a microgrants programot. Kifejezetten a helyi, kis civil szervezeteknek, asztaltársaságoknak, kártyakluboknak, női egyleteknek egy nagyon egyszerű, egyoldalas, az érdeklődők elé minimális adminisztratív akadályt görgető pályázatot írtak ki. Akik megfeleltek a feltételeknek, azok maximum ezer eurós támogatást kaptak. Ezzel több száz helyen tudtak belobbantani kulturális aktivitást, amit mi magunk is szeretnénk: a vidéki kolostorkert udvarában pop-up mozi ugorjon fel, nyugágyakat vettek és kinyitották a kapuikat a korábban bezárt udvarok. Esetenként egy városrész baráti köre péntekenként nyitott kapuk délutánját szervezett: betettek a kertbe két széket meg két asztalt, valaki teát készített és meghívta a korábban ismeretlen szomszédját vagy utcabelijét, mások a pingpongasztalt vagy a csocsót tolták ki a garázsból és kezdtek el játszani, a harmadik kávéval kínálta őket, a negyedik süteményt sütött, az ötödik a pizzakemencét gyújtotta be. Tehát közösségépítés ügyében nem kell feltétlenül grandiózus projektekre gondolni.
 
Minden tekintetben lényeges a bezárt kapuk kinyitása, saját magunkon belül is. Nézőpont- és attitűdváltást céloztunk meg, nem véletlenül lett a BEYOND, vagyis a túllépés a jelszavunk. Az ötven-hatvan projektötletünk között szerepel balatoni vízi színpad és grandiózus amfiteátrum építése az északi parton. De mondanék más példát, aminek személyesen én is élharcosa vagyok: a veszprémi Hangvillában működik színház, fellépnek a Nemzeti Filharmonikusok, egy évben kétszáznyolcvan-háromszáz estén rendezvény van a nagyteremben. De rengeteg ember él a régióban, akik már eleve azt az akadályt sem tudják leküzdeni, hogy elhagyják a településüket. Barnagról például este hét körül indul az utolsó busz Veszprémbe, visszafelé pedig talán kilenckor. Nagyon közel vannak egymáshoz a települések, de gondoljunk csak bele, hogy a veszprémiek számára mennyivel több kulturális hozzáférési lehetőség kínálkozik, mint a húsz kilométerre lévő, háromszáz fős kistelepülések lakóinak. A EKF-nek és a regionális együttműködésnek az egyik nagy célja, hogy ezen a helyzeten javítsunk.
 
Másik kérdés a szezonalitás. Ne gondoljuk, hogy Európa nagy desztinációiban, például Toszkánában, Provence-ban vagy a Loire-völgyben nem gond a szezonalitás. A lépték persze más: ott hat hónapig tart, a Balatonnál megoszlanak a vélemények a másfél és a három hónap között. Július-augusztusban a jól menedzselt, stratégiailag felépített, kulturálisan sokszínű Füredre kitehetjük a Megtelt! táblát, és a helyiek egy része már a párizsiakhoz hasonlóan úgy tartja, ebben az időszakban jobb elköltözniük a lakóhelyükről. Egészen más a helyzet, ha csak tíz kilométerrel megyünk arrébb. Nagy regionális egyenlőtlenség mutatkozik, de összességében a szezonon kívül hasonló képet mutatnak a települések. Veszprém júliusban, a fesztiválszezon közepén úgy néz ki, mint egy pezsgő nagyváros, de már augusztusban is más a helyzet.
 
Az EKF egy olyan projektösztönző rendszert szeretne kialakítani, amivel az elő- és utószezonban lévő vállalkozókat, civileket és önkormányzatokat bátorítjuk, hogy rendezvényeket valósítsanak meg, és ehhez pénzt is igyekszünk biztosítani. Egész éves Balatonról beszélünk, miközben májusban alig találunk nyitva lévő éttermet, ha kicsit arrébb megyünk. Ha valaki április-májusban vagy október-november-decemberben szeretne hiánypótló rendezvényt szervezni – akár a befagyott Balatonon, akár az elhagyatott strandokon –, és beleillik a stratégiánkba, számíthat ránk. Veszprém kilép a határai közül, és nem önmagában akarja a pályázatot megvalósítani.
 
 
Azért, feltételezem, vannak nagyobb volumenű tervek is.
– Rendezvényszervező vagyok, ezért két dolgot emelnék ki, ami a szívem csücske. Egyrészt egy olyan léptékű előadóteret szeretnénk, mint – kis túlzással – a veronai aréna, vagy a Berlin mellett, az erdő közepén lévő, huszonnégyezer fős rendezvény- és koncerttér, a Waldbühne. Mi tíz-tizennégyezer fő körül megállnánk. Hiányzik ugyanis a régióból egy olyan tér, ahol akár egy gigantikus Aida-előadást meg lehet valósítani, vagy ahová éppen meghívhatunk egy A-kategóriás világsztárt Barbra Streisandtól Stevie Wonderig. Nekik nyáron ne a Papp László Arénában kelljen fellépniük, amikor úgyis mindenki a Balatonon van! Vannak hétvégék, amikor akár egymillió ember is van a tó partján és vonzáskörzetében.
 
Másik prioritás, hogy miként lehet a fine artot, a magas művészetet a fiatalok számára is érthetővé tenni. Legyünk őszinték: a fiatalok általában kevésbé érdeklődnek mondjuk a kortárs képzőművészet iránt. Az ember a párizsi Louvre-ban két óra alatt végignézi az impresszionistákat, zsong tőle a feje, és az utolsó lépéseknél már nem is emlékszik az első teremre. Nem mi találtuk ki, de szeretnénk megcsinálni az első közép-európai digitális múzeumot, aminek az a lényege, hogy az eredeti műalkotások fizikailag nincsenek jelen. Párizsban egy elhagyott iparcsarnokban projektorok segítségével óriási méretű digitális képeken és ledfalakon láthatók az alkotások. Komponált, zenére írt, félórás attrakció, tíz méteres képek között. Nem kell hozzá sokmillióért kibérelni a képeket, nem kell bankgarancia után rohangálni, mert a digitális képek szabadon használhatóak. Ez egy olyan modern formanyelven prezentált képzőművészet, ami a fiataloknak akár az osztálykirándulások alkalmával is izgalmas lesz. Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy mondjuk Vidnyánszky Attila, Eszenyi Enikő, Alföldi Róbert vagy egy nemzetközi figura hogyan rendez meg egy Munkácsy-, Csontváry- vagy Klimt-kiállítást. Este hatkor lekapcsolható, tizenegytől pedig lehet belőle mondjuk egy elektronikus dance hallt csinálni, ahol tobzódhatnak a fiatalok is akár.
 
Felmerült, hogy a számítógépes játékok barlangjává alakítjuk át az egykori litéri erőmű katakombáit, ahol az odatévedők háromdimenziós reality világban lövöldözhetik a szörnyeket vagy kergethetik a sellőket. De szélcsend koncerteket is tervezünk: a Balatonon húsz-harminc napon teljes szélcsend van, ilyenkor színházi, balett- vagy pantomim-előadást, koncertet lehet tartani, a helyszínt pedig csak vízi eszközökkel (vízibiciklivel, kajakkal, kenuval vagy hajóval) lehet majd megközelíteni. Vagy átépíthetünk egy uszályt színpaddá, amit minden nyári napon más strand elé vontatunk, és este hétkor zajlani kezd rajta az élet.
 
 
 Mekkora költségvetésből dolgozhatnak?
– Két dolog nem közismert a projekttel kapcsolatban: az aktivitások legizgalmasabb éve 2023 lesz, de ez egy 4+1 éves projekt, vagyis ez év január elsején elkezdődött az időszámításunk. Novemberben már érkeznek az uniós szakemberek, akik az eltelt időszakot fogják monitorozni. Túl sok időnk tehát nincs ünnepelni, a győzelem üzenete, hogy el kell kezdenünk dolgozni. A másik kevésbé ismert tény, hogy bár az EKF egy uniós cím, a pénz nagy hányadát mégsem az unió adja hozzá. A Melina Mercouriról elnevezett díjat a győztes városok pályázhatják meg az Uniótól, ez egy másfél millió eurós összeg. A költségvetésünk több mint ötven százalékát a központi kormányzat biztosítja, 15-25% közötti Veszprém város hozzájárulása, illetve a régiós önkormányzatok is önrészt biztosítanak az ötleteik megvalósításához. Csak a mikropályázatok esetében lehet szó teljes EKF-finanszírozásról. Programfinanszírozásra 30-33 millió eurót számoltunk, kulturális infrastruktúrára pedig 60-63 millió eurót, ám ezekből nem lehet utat építeni, kátyúkat eltüntetni. Összességében 30 milliárd forint szerepel a pályázatunkban, öt évre, a régióval közösen felhasználva, amihez különféle uniós pályázatokon lehet még forrást szerezni. A költségvetési részről még nem született döntés a központi kormányzat részéről.
 
 Pénzügyek tekintetében a pécsi fiaskó erős példa arra, hogyan nem érdemes egy EKF-programot végigcsinálni. Ott a politika súlyosan belenyúlt a megvalósításba, hogy lehet ezt Ön szerint kikerülni?
– Pécs még a korábbi rendszerben nyert EKF-címet: nem egy nemzetközi, független zsűri döntött a pályázatokról, hanem a kormány. Mi egyébként jóban vagyunk Péccsel is, több tapasztalt nemzetközi tanácsadóval dolgoztunk. Az egyik tanácsadónk éppen ott volt igazgató, így a tapasztalata már beépülhetett a pályázatunkba. Az Unió sem támogatja már azt az infrastruktúra-építési dominanciát, ami Pécs esetében többségi volt. Az önkormányzat képtelen ezeket fenntartani, s ha az állam nem lépett volna közbe, akkor a város csődöt jelentett volna. Ez számunkra intő példa.
 
Az a célunk, hogy a program végeztével, 2023 év végén, amikor lekapcsoljuk a villanyt, a programjaink java tovább éljen, és a projektgazdák képesek legyenek működtetni azokat a beruházásokat, kulturális intézményeket, amiket az EKF segítségével indítunk be. Veszprémben például szeretnénk egy kis befogadóképességű kultmozit kávézóval, ami közösségi térként is működne. Rögtön az elején szeretnénk egy olyan kulturális vállalkozót találni, aki beszáll, társunk lesz és üzemelteti a mozit, és miután elengedjük a kezét, sem áll le. Megpróbáljuk ezt az esélyt arra használni, hogy tartósan átformáljuk a régióban élők kulturális lehetőségeit és növeljük az életminőséget.
 
A politikát semmiből nem lehet kivonni. Eleve a helyi önkormányzat is egy politikai alapon létrejött testület. Ugyanakkor úgy érzem, az EKF nem csupán európai, de valódi nemzeti ügy is, és ilyen értelemben a hagyományos napi politika felett kell állnia. A veszprémi önkormányzat ezzel a projekttel eldöntötte, hogy a saját hajóját minimum középtávon a kulturális ügyek felé fordítja, és az identitását az EKF-ből fakadóan határozza meg. E mögé a városi önkormányzat milliárdos nagyságrendű forrásokat tesz. Nyilvánvaló, hogy stratégiai kérdésekben az érdekérvényesítése kiemelten fontos, de szakmai kérdésekben a professzionális munkavégzésre alkalmas szervezet működésében és a sikeres végrehajtásban érdekelt az önkormányzat is.
 
További információk: 2023veszprem.hu
 
Írta: Mórocz Anikó


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette Konica Minolta Mexx Nautica CSD OOK Press Audi