Tedd fel
a pozitív szemüveget!

"Nekem maga ez az életforma a jutalomfalat"


Január végén belépett az utolsó harmincas évébe, de nem a korral foglalkozik, hanem inkább az egyensúllyal. Már diákként, majd fiatal színészként is a természet, a kislábnyomú, de teljes és egészséges élet érdekelte, amit ártás nélkül lehet megvalósítani. Bár rengeteget dolgozik színpadon, legbelül ő legalább annyira – ha már nem jobban – Vegán Hegylakó, mint Karalyos Gábor, a színész.
 
Sosem akart különösebben Budapesten élni, és bár most már nem csak színészként mozog otthonosan a fővárosban, valami finom, állandó outsiderséget húz maga után. A teázóba egy sonkatökkel érkezik – ha elintéznivalói vannak a városban, azokat csoportosítja, hivatalos dolgokat ötvöz a bevásárlással, aztán irány vissza az óbudai Csúcs-hegy.
Ez a kívülállóság nem csak a budapestiségemre vonatkozik szerintem. Lakótelepen nőttem fel Bonyhádon, de mindig érdekelt a természet, a növények. Mielőtt végleg Pestre költöztem, hét évig éltem egy picike zsákfaluban, ott kezdtem konyhakertet művelni. Az életem részévé vált, amikor újra gangos házban kellett léteznem egy ideig, cserépben voltak fűszereim, hogy legalább földes lehessen a kezem néha. Az, hogy végül rátalálhattam az otthonomra a Csúcs-hegyen, egészen sorsszerű, nagyon sokáig kerestem. Mint később kiderült, a területet az előző tulajdonos bácsi, akit egészen véletlenül szintén Gábornak hívtak, ugyanabban az évben vásárolta, mikor születtem. A fákat is akkor ültette és ő is nagy gyűjtögető volt, mint én – sajnos pár éve elment. Úgyhogy mikor már biztos volt, hogy én vehetem meg az ingatlant, átnéztem a házikóban az öreg után maradt dolgokat, és egy kupac régi újság között az egyikben megtaláltam saját magamat is, illetve egy rólam szóló cikket.
A Pilis széli telek lett Gábor hegylakóságának alapja. Ma már van fúrt kútja, de az első időkben klasszikus két marmonkannás verzióban teljesítette a napi testedzést, a hegy aljáról hordva a vizet. Amiben csak lehet, a természetes és minél kevesebb emberi beavatkozással járó megoldást keresi: elment például megnézni, hogy működik a komposzttoalett, s ma ő is azt használ. A vegánság korábban megvolt és semmilyen gyötrő lemondást nem okozott, noha hősünk huszonévesként még elképzelni sem tudta volna, hogy egyszer majd nem fogyaszt húst. Egészen sokáig ellenállt barátai és vega ismerősei unszolásának, a szemléletváltás viszont villámcsapásként érkezett: Gábor megnézett egy veganizmusról szóló filmet, és döntött. Növényi alapú táplálkozást követ, azaz semmiféle állati eredetű élelmiszert nem vesz magához, viszont a telkén sorra termeli magának az ízletes zöldségeket, amelyekből igazi ínyencségeket kreál.
 
 
Kérdésemre, hogy mi nála a „jutalomfalat”, Gábor csak mosolyog. „Ez az egész élet a jutalomfalat.” Könnyű neki – a konyhában ugyanolyan ügyesen megállja a helyét, mint a lakásfelújításnál, középiskolásként ugyanis még keramikusnak, képzőművésznek készült, ami most nagyon jól jön, mikor egyedi fürdőszobai mozaikburkolatot kell készíteni. Gyakran alkot a maga örömére, a körülötte lévő alapanyagok észszerű felhasználásáért.
A Vegán Hegylakó Facebook-oldalt is azért kezdte el eredetileg, hogy a sokszor spontán módon, a meglévő szezonális alapanyagok felhasználásával elkészített ebédjeiről, vacsoráiról fennmaradhasson valami dokumentáció. Meglepetésére az internet népe elkezdett rájárni a receptekre és bejegyzésekre, egyre többen kértek tanácsokat pl. kefirgomba-nevelés vagy csatnibefőzés témakörökben, s mesélték el Gábornak, hogy tulajdonképpen csak egy lökésnyire álltak az egészségesebb táplálkozástól, de most végre megkapták az inspirációt.
Kérdésemre, hogyan vonhatja ki magát a ma embere a körülötte lévő káros környezeti hatások alól, ő is reális választ ad.
– Természetesen lehetetlen kivonnunk magunkat a negatív dolgok alól, de talán nem is ez a cél. Én is döbbenten nézem például, hogy a mellettünk lévő lakópark zöldhulladékát milyen simán kidobják a kommunális kukába… Én meg elkönyörgöm, hiszen számomra kincs a mulcsozáshoz.
– A nyárról és az őszről színpompás fotókat tettél fel az oldaladra, a tél – ahogy láttam – egy kicsit csöndesebb a hegyen. Milyen nálad a tavasz?
– Valóban, a tél számomra nem annyira kedves, mert fázós vagyok, de azt nagyon élvezem, hogy otthon ülhetek a kályha előtt. Más ember lapostévét nézeget, én a tüzet. Tavaszra rengeteg tervem van: a fürdőszoba köré télikertet fogok építeni, a ház felújítása után pedig most a kert kerül fókuszba. Sok fűszer-és gyógynövényt is tervezek ültetni.
 
 
– A vegán életmód előnyeinek említetted a szaglás fejlődését és a megemelkedett energiaszintet – s mivel az Optimista egy látásfókuszú magazin, érdekelne, jobb-e a szemed az életmódodnak köszönhetően?
– Fura, de a belső látásom lett élesebb, valahogy jobban működik az ember intuíciója ilyenkor. Egyébként szemüveget kell viselnem vezetéshez – és azt a szakemberek is észre szokták venni, hogy nem romlik tovább a szemem.
 
Kocsis Noémi írása


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette Konica Minolta Mexx Nautica CSD OOK Press Audi