Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Mindig mást húz elő a bűvészkalapból


Hajdanán a Budapest Klezmer Band énekes-hegedűseként valósággal beragyogta a színpadot. Akkor jegyeztem meg a nevét. Illényi Katica zenészcsaládban, klasszikus muzsikán nevelkedett, 3 és fél éves korától hegedül. Ám ő nem elégedett meg a hegedűművészettel. Énekelni, táncolni tanult, színésznőként operettekben, musicalekben szerepelt, majd sikeres szólókarriert épített. A klasszikus muzsikában, a dzsesszben és az igényes könnyűzene világában is otthonosan mozog. Imponáló sokoldalúságát látva, felsóhajtok: hiába, akadnak, akik többször is beálltak a sorba, amikor a kivételes képességeket osztogatták.
Különleges tehetségként, 14 évesen felvették a zeneművészeti egyetemre. De Illényi Katica szerint ezen nincs mit csodálkozni.
– Az édesapám szigorúan nevelt bennünket, a testvéreimmel. Már 14 éves korunk előtt belénk sulykolt egy csomó mindent, így jóval többet tudtunk, mint az átlaggyerek, aki hetente kétszer eljár a zeneiskolába. Fontosak az adottságok, de aki ilyen kontroll alatt nevelkedik, óriási előnyhöz jut. Hát persze, hogy felvettek az akadémiára! Én ebbe beleszülettem – mondja. Ám az is kiderül, hogy Katicát már gyerekként sokféle dolog érdekelte.
– Lételemem a tanulás, ha nem foglalkozhatnék mindig valami újjal, örömtelenebb volna az életem – jelenti ki határozottan. – Persze, amíg valaki elvégzi a zeneakadémiát, a klasszikus zenén belül is sokféle stílusban kell megtanulnia hegedülni: így válik képessé előadni barokk, romantikus vagy kortárs muzsikát. De engem a hegedülés mellett is annyi minden vonzott. Ha valami megtetszett, azt komolyan vettem, időt, energiát fordítottam rá. A kitartó munkában és a gyakorlásban hiszek, igaz, örök lelkiismeret-furdalásban élek – hiszen naponta gyakorolni mindent, amivel csak foglalkozom, nem lehet. Mindig azt veszem elő, ami épp a legfontosabb. Szigorú a napirendem, de erre tettem fel az életemet! Fiatal koromban, amikor megismertem Fred Astaire vagy Liza Minnelli filmjeit – ők váltak a példaképeimmé… Őket látva úgy éreztem, ha valaki színpadra lép – énekel és zenél –, akkor az is fontos, hogy szép legyen a mozgása. Ezt úgy tudom elérni, ha odaállok a balettrúd mellé, és megtanulom koordinálni a testemet.
 
 
Fontos a „csomagolás” – de ez nem csupán a harmonikus megjelenést jelenti. Azt mondja, arra törekszik, hogy a színpadon ne megközelíthetetlen ember álljon! Az ideális koncert szerinte olyan, akár egy baráti találkozó, amelyen kialakul a párbeszéd az előadó és a néző között:
– Mindig munkált bennem a közlési vágy, fontosnak tartom, hogy szóljak a közönséghez, mert azt szeretném, ha azok, akik nem foglalkoznak behatóbban komolyzenével, egy kicsit jobban megismernék – mondja. Missziójának tekinti, hogy felkeltse az érdeklődést a klasszikus zene iránt.
Illényi Katica tehát hegedül, énekel, táncol, sőt, mesél is egy-egy műről a közönségnek, mindig mást húz elő a bűvészkalapjából. Néhány éve egy különleges hangszerrel tűnik fel. A közönség ámul. Áll egy szép nő a színpadon, és varázsol: egy-egy kézmozdulattal hangokat csal ki a furcsa elektronikus hangszerből – amelynek a két antennát látjuk, meg a gesztusokat.
 
 
– Az interneten bukkantam rá egy felvételre: azelőtt nem hallottam erről a hangszerről! Az ragadott meg, hogy pont úgy szól, akár az emberi hang, vagy mint egy vonós hangszer… Miután megláttam, elaludni se tudtam – elhatároztam, ezzel megismerkedem. Végül Amerikából sikerült beszereznem, de azt se tudtam, hogyan kell összerakni, nem volt tanár… Izgalmas kihívást jelentett – ma pedig már örülök, hogy rátaláltam. Bárhová megyek, mindenki rácsodálkozik, hiszen világszerte igen kevesen játszanak tereminen – mondja, és kiderül, jó pár évig „szenvedett” ezzel a hangszerrel. Szó szerint! A tereminen nincs se billentyű, se beosztás. Katica naphosszat ült a szobában, és a hangszer fölé hajolva összpontosított a feladatra. Folyton előredőlt, és megfájdult a háta – ezért sállal odakötötte magát a támlához. Amiből a laikus számára is kiviláglik: a muzsikusoknak (is) szükségük van az állóképességre.
 
 
– A többórás gyakorlás a hegedűn féloldalas mozgással jár – ezért is járok hetente három-négyszer jógára, mert attól minden izmom a helyére kerül – magyarázza, és hozzáteszi: a turnék is megviselik fizikailag, ezért utazás előtt naponta jógázik. – Húsz éve vegetáriánus is vagyok, nehéz dolgom van, amikor olyan ázsiai vagy közel-keleti országba utazom, ahol nincs rendes ivóvíz. Nem merem megenni ott a zöldségételeket, mert az alapanyagokat is az ottani vízben mossák meg, könnyen gyomorfertőzés érhet, az pedig teljesen legyengít. Vannak tapasztalataim – mondja Katica, és hozzáteszi, ugyanakkor örül, ha sokfelé hívják. Beszélgetésünk idején tért haza Jordániából, ahol visszatérő vendégnek számít, ezúttal dzsesszműsorral szerepelt, egy kvartett kísérte, a gitárral kiegészített Sárik Péter Trióval lépett fel. Illényi Katicának nyáron is tele van a naptára. Ausztriában sokszor szerepel, de tereminkoncertet is ad az USA-ban, aztán Budapesten, a Vajdahunyadvárban új műsorral jelentkezik. Szerveződik már egy koncert a távoli Argentínában is. Közben azért a családi nyaralás sem maradhat el.
– A testvéreimmel kibérelünk egy házat valahol – visszük az édesanyánkat is –, mindenki hazajön külföldről, és az egész család – férjek, feleségek, gyerekek – együtt vakációzik – meséli. Én naivul úgy gondolnám – mivel mindegyik Illényi-testvér neves zenész –, a muzsikálás sem marad ki a programból.
– Nem! Szóba se kerül a zene. Olyankor gyereknapok vannak, kirándulással, játékkal, birkózással… – kacag, aztán helyesbít: – Azért én viszek egy gitárt, mert amióta az öcsém fia ajándékba kapott tőlünk egyet, nekem is megtetszett a hangszer. Alig várom, hogy jusson időm egy kicsit pengetni…
 
 
Gábor Gina írása


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette Konica Minolta Mexx Nautica CSD OOK Press Audi