Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Menet közben kell az életet megélni


– Jogot tanultál. A jog és a fotózás nem éppen határtudományok. Honnan az elköteleződés a fotózás iránt? Foglalkoztatott korábban más képzőművészeti ág, vagy rögtön a fotózással kezdődött a művészi pálya?
Gyerekkorom óta rajzolok. Képzőművészetire készültem, de nem vettek fel, én meg egy idő után feladtam. Közben is rengeteg mindent csináltam, de sokáig nem találtam a helyem a világban. Később nyomdaipari iskolát végeztem, hittudományt tanultam, dolgoztam az államigazgatásban, majd bejutottam Szegeden a jogra. A fotózásba harmincéves korom környékén szerettem bele. Egy pillanat alatt elvarázsolt, és pár évvel később már mindent feladva csak erre koncentráltam.
 
– Sokat utazol. Vannak-e olyan pontjai a Földnek, amiket szakmai álomnak tekintesz? Bakancslista?
Az egyik legfontosabb önismereti tanulmánynak, a legnagyobb örömforrásnak tartom az utazást, az „úton levést”. Szerencsére a párom is így éli meg az életet, így családostól is nagyon sokat tudunk együtt lenni utazás közben. Ilyenkor próbálunk egy-egy helyen minél hosszabb időt eltölteni, hogy ne csak egy turistaút benyomása maradjon meg bennünk, hanem egy kicsit beleláthassunk a helyiek életébe. Sokat költözünk. Nagyon szeretem a világvárosokat, a nyüzsgő metropoliszokat. Számtalan helyre eljuthattam már Tokiótól Hongkongon át Európa és Amerika nagyvárosaiig. Ami a legmélyebb nyomot hagyta bennem, és ahol egy évet élni és alkotni tervezek, az jelenleg New York. Ezen is dolgozom egy ideje.
A bakancslista kifejezést nagyon nem szeretem. Mindig olyan érzésem van tőle, hogy egy elpazarolt élet végén valaki az utolsó pillanatban próbálja bepótolni pár élménnyel a bepótolhatatlant. Menet közben kell az életet megélni.
 
– A portfóliód vegyes, a fotóművészet számos ágát műveled. Portré, akt, épületfotózás… Megrendelés, vagy inspiráció kérdése, hogy éppen milyen „műveleti területet” választasz? Mennyi lehetőséged van a saját elképzeléseidet, témáidat illetően kiteljesedni?
A fotózás legtöbb ága érdekel. Magát a fényképezést, a képalkotást szeretem. Elég türelmetlen ember vagyok, nem tudok egy témára koncentrálni hosszú ideig. Szerencsére magam osztom be az időmet, így a szívemhez közel álló területekkel azért többet foglalkozom. Talán a portré a legfontosabb számomra, de ugyanúgy élvezem az épület-, az enteriőr-, az akt- vagy a minimalista városfotózást is. Klasszikus értelemben sem épület-, sem enteriőrfotós nem vagyok. A dolgok általam megélt esztétikája érdekel, ami jó esetben találkozik a néző érdeklődésével is.
 
 
– Jól láthatóan megihlet az épített környezet. Mit kutatsz benne? Mi fog meg benne? Miben más a kint, mint a bent megragadása?
Az épített környezet már a kezdetektől nagyon érdekel.  A rajzoktatóm szerint gyakran ültetem át a régi grafikai koncepcióimat, a vonalakat, tereket, árnyékokat a fotós képi világomba is. Az építészet mint önálló művészeti ág is gyönyörködtet, de leginkább az épített környezet és a benne élő ember arányai érdekelnek. Szeretem a monumentális tereket, az ismétlődéseket, a szimmetriát, a furcsa építészeti megoldásokat. Lenyűgöznek a nagyvárosok kaptár jellegű otthonai és a bennük elvesző kis emberek. Gyakran bámulom a hatalmas lakótömbök lefüggönyözött ablakait, és képzelem el, mennyi sors, mennyi különböző életút nyüzsöghet egy-egy lakásban.
 
– Úti céloknál, épületfotózásnál te találod meg a témát, vagy a téma talál meg téged? Mennyire alul- vagy felültervezett a témaválasztásod?
Utazás során mindig spontán ismerek meg egy helyet. Nem készülök fel, nem tervezek. Minden nap kora hajnalban kelek, majd nyakamba veszem a fényképezőt és az utcákat. Nagyon szeretem magamtól felfedezni egy város szerkezetét, elveszni az utcákban, megtalálni különleges épületeket vagy tereket.
Sok ügyfelem tudja, hogy sokat vagyok úton, és gyakran várnak tőlem kész anyagokat egy-egy érdekes helyszínről. Ha már van egy kis helyismeretem, utána szoktam felkutatni olyan épületeket, lakásokat, villákat, amiket érdemes lehet belülről is alaposabban megörökíteni.
Van, hogy hetekig tart, amíg bejutok egy épületbe, otthonba, máskor meg véletlenek sorozataként, spontán invitálnak meg valahova.
 
 
– Új eszköz a fotósok kezében a mobiltelefon. Miért alkalmazod? Mit szeretsz benne? Az egyszerűséget, a pillanat elkapásának leggyorsabb módját, a kötöttségekből való építkezést?
Szerencsére a legmodernebb fényképezőgépekkel dolgozhatok a Sonynak köszönhetően, és szinte mindig van nálam valamilyen gép és objektív egy táskában. Ennek ellenére nagyon élvezem a fotózást a telefonommal is. Egyszerűbb, kevésbé feltűnő, másfajta alkotási élményt nyújt. A fix képkivágás érdekes kompozíciókat szül. Örülök, hogy itt tart a technika. Egyre többen ébrednek rá, hogy milyen nagy élmény alkotni.
 
– Merre van az előre? Van-e hová fejlődni? Hogyan látod: a szoftver, vagy a hardver ad ma több munkát, feladatot, tanulnivalót a fotóművésznek?
Mindig van hová fejlődni. A világ nem áll meg, folyamatosan nyújt új csodákat. Most már ugyanúgy fontos a hardver és a szoftver is egy digitális képalkotó számára. Mindkettő rengeteg lehetőséget rejt magában. Én szeretném egyszerre használni mind a kettőt, de egyre jobban le vagyok maradva az új programok kezelésében. Pedig tanulok minden héten valami újat.
 
 
 
Zsiga Henrik írása


Vissza

Essilor Zeiss