Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Izlandi kalandok


Jön, jön, jön a hullám, elsodorja maga elől a jégdarabokat, te pedig ott állsz az állványoddal a sekély vízben, nagyjából térdig ér már a jeges latyak, óvni próbálod a többmilliós felszerelésed, és a természet majd eldönti, sikerül-e vagy sem. Ha Izlandon szeretnél tájfotókat készíteni, akkor az komoly felkészülést, elszántságot igényel.

Nálam bonyolította a helyzetet, hogy az utazás egyszerre két határozott döntést igényelt. Történetesen a Paksi Atomerőműben dolgoztam, három műszakban, sugárveszélyes munkakörben. Ez a szigorú követelményeket támasztó munka és a fotózás mint szerelem, nem cimborák. Izland innentől szimbólummá lett az életemben: a váltás szimbólumává, merthogy a fotózást választottam. Jöhetett a jeges sziget, jöhetett az új élet!
Izland nem játszótér. A fotótúra alapos felkészülést igényelt, szerencsére ebben az oktatók remek partnereink voltak, nem maradtunk tájékoztatás híján. Pontos ukázt kaptunk a felszereléssel és a ruházattal kapcsolatban.
Nem ugyanaz itt fotózni, mint mondjuk Provence-ban. Az átlaghőmérséklet nulla fok közelében van, de a döngető szél miatt ezt jóval hidegebbnek érzed. Mindenki gondosan bepólyálta magát, de akadt köztünk, aki négy réteg ruhában, dupla kesztyűben nyomta végig a napokat. Tájfotózni mentünk, a tájfotózás pedig roppant türelmet és hosszas szabad ég alatti tartózkodást igényel.
Így sem úszta meg mindenki. A tájfotós állvánnyal dolgozik, s ha azt szeretné, hogy a kép előterében a tenger legyen, akkor belépdel a bokáig érő vízbe, majd ha rátör egy hullám, menekül. Ezt tettük mindannyian.
 
 
Épp Diamond Beach-en fotóztunk, a szokásos, hullám elől kihátrálós technikával, amikor az egyik társunk rohanás közben megbotlott, elesett, a hullám pedig beterítette, dupla kesztyűstül, szűrőstül, állványostul. És azt az ázott gépet, objektívet nem lehet javítani.
Én egy hasonló helyzetben több szerencsével jártam. Kimentünk a Stokksnes előhegység lábaihoz napkeltét fotózni, mert a fények ilyenkor utánozhatatlan színeket kevernek ki neked. Álltunk békésen a tengerparton, lestük az első napsugarakat. Hirtelen felkaptam az állványom, leböktem a sekély vízbe, én magam pedig továbbgyalogoltam a vízbe – olyan képet szerettem volna készíteni, amin magam is rajta vagyok, háttérben a heggyel. Nagy kockázat a tengerben álldogálni és magára hagyni az állványt, mert a hullám sokkal gyorsabb, mint te vagy. Az önkioldó kioldott, a fotó elkészült, de közben egy hullám is feltűnt. Futottam a géphez, igyekeztem nem pánikolni. A hullám utolért, erőből megtartottam magam és az állványt. Térdig elkapott a víz, de így megy ez, ha efféle fotót szeretne az ember. Be is égtek az egyik oktató, Dany Eid szavai: If you want to do landscape, then do landscape. S miközben ezt mondta, ott állt előttem, és éppúgy tiszta sáros-vizes trutyi volt ő maga is. Szerencsére megmenekült a felszerelésem, és további két órát fotóztam úgy, hogy a bakancsomban állt a víz.
 
 
Az izlandi táj felülmúlja a fotós elképzeléseit, a sziget minden porcikája fotóért kiált. Sikerült több nagyszerű képet készítenem, köztük a Jégbarlangot, amit a National Geographic a hónap fotójának választott. Pedig nem indult jól a történet. Odáig minden rendben volt, hogy a túrát szervező helyi cég munkatársai egy méretes holdjáróval elvittek bennünket a barlanghoz. De arra nem számítottam, hogy ekkora tömeg lesz, és hogy a jelenlévők többsége úgy áll neki a szelfizésnek, mintha nem lenne holnap. Csalódást keltő jelenet volt. Gyönyörű a természet, gyönyörű fotókat lehetne készíteni, de a másik csoport tagjai egy órán át a telefonjaikkal babráltak. Amikor aztán leléptek, sikerült egy remek fotót lőnöm, amihez még az is hozzátett, hogy az egyik túratársam „benne maradt” a képben.
Izlandot épp a fényei teszik rendkívül fotogénné. Még egy átlagos nyári napon is más színeket produkálnak, mint amihez idehaza az ember hozzászokott. Ám különösen a késő ősztől kora tavaszig tartó időszak izgalmas, mert akkor jelennek meg a sarki fény pszichedelikus alakzatai. Izland azon a körön fekszik, ahol ez a jelenség már látható. A sarki fény a naptevékenység áldása: a napszélből származó töltött részecskék lejtik fura táncukat, amint belépnek a légkörbe. Valószínűleg nincs olyan fotós, aki ne szeretné életében legalább egyszer ezt a döbbenetes jelenséget lencsevégre kapni.
Izland hideg, szeles, jeges és vizes, de a táj, és a fotós szemszögéből a tájban rejlő potenciál sokszorosan kárpótol. Az a néhány hullám meg hadd jöjjön!
 

 
Szett
Nikon D810-es váz + Nikon 14-24mm f2.8-as optika + Formatt-Hitech szűrőszett (átmenetes lapkák, sötétítő lapok, Big Stopper)
 


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette Konica Minolta Mexx Nautica CSD OOK Press Audi