Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Elba - a császár szigetén


Azért elbeszélgetnék Napóleonnal, milyen indíttatásból sikerült otthagynia ezt a paradicsomi szigetet, ahol olyan rezidenciával is ellátták, hogy sós könnycsepp ül az ember szemébe a tengeri panoráma láttán. Hódítónak kellett volna mennem. Zsiga Henrik sorai a szigetről.
 
A toszkán partok mentén fekvő sziget a maga 220 négyzetkilométerével egy jókora, 30 ezer lakosával egy kisebb városnak felel meg. Elba fekvése pazar, arculatának pedig jót tesz az a rengeteg dimb és domb, völgy és hegy, amelyeknek köszönhetően akaratán kívül is elsodorja a látogatót a romantika. A tenger a mélykék színek rajongója, csupán a strandok mentén válik hívogató türkizre – ami remek kiegészítője a homok napégette árnyalatainak.
 
A sziget repülőtérrel is bír, de leginkább a nagy gyomrú kompok hozzák-viszik a bennszülötteket és a turistákat, robogóstul, autóstul. A legtöbb komp Piombinóból, a legközelebbi kontinentális városból indul, és bő háromnegyed óra alatt éri el a szigetet. Gyalogszerrel „filléres” a jegy, az autó átcipelése már jól látható eurókban számoltatik. Nem véletlen, hogy a sziget kikötői mentén fürtökben állnak a turisták a bérrobogókért.
 
A sziget arról híresült el, hogy a nyughatatlan Napóleont a vesztes háborúit követően ide száműzték. Rezidenciát is kapott, kettőt is, nem akármilyeneket. Portoferraióban egy nagyobb kúria áll fenn a dombon, az egykorvolt császár annak idején itt intézhette a hivatali ügyeit. Az épület ma múzeum, néhány euróért megtekintheti a látogató, miként tengethette errefelé mindennapjait egy száműzött hódító. A tenger fölé emelkedik a rezidencia pálmafás kertje, kilométerekre ellátni, miképp karcolnak fehér hullámokat a tengerre a hajók. Napóleon másik, intimebb, a nyarakra tartogatott villája negyedórányi robogózásra található.
 
 
Nem meglepetésre, Elba fő bevételi forrása a turizmus. Nagyban segíti a vendéglátásban a helyieket az a százötven kilométernyi partszakasz, ami bőséggel ellát homokos és kavicsos strandokkal. Persze a strandok birokra kelnek egymással, még egy káprázatos helyre pottyant szigeten is dolgoznak áramlatok – érdemes utánanézni, rákérdezni, melyik strandok szebbek a szépeknél. A strandok többsége nem nagy, minden kósza öbölre jut egy-egy szirénénekű szeglet, ahol a kiterített törölközőkön csendesen párolog az emberből a stressz.
 
A sziget a hegyeket sem veti meg. A part mentén kanyargó út majdnem a felhőkig kúszik, s teszi mindezt vélhetően azért, hogy a magasban megtorpanó vándor a tenger szemlézése közben megfogalmazhassa, hol építi meg majd a villáját, ha homlokon csókolja a lottóötös. Merthogy a hegyek zöldes-sziklás oldalában mediterrán villák húzódnak, és rendre végigfut a szemlélő előtt a film, amint ott ül a tengert bámuló teraszon, hűs Aperolt szürcsöl a napernyő alatt, tekintetét a távoli hajókon pihenteti, és nincs óra, ami az időt mérni bátorkodna.
 
A Portoferraiótól e messzebb eső részek robogóval vagy bérautóval könnyen elérhetők, és a kisebb, félreeső strandok is többnyire itt teremnek.
 
S ha a hegyekből és a panorámából nem elég, a sziget közepén Cabinovia néven fut a helyi libegő, ami a Monte Capannére kapaszkodik, és több mint ezer méter magasról engedi legelni a szemet. Mint Olaszországban mindenütt, praktikus előzetesen tájékozódni a libegő menetrendjéről.
 
 
Elbán nem csupán a tengernek és a napsütésnek, de a tudásnak is adózhat a vándor. Porto Azzurróban egy ásványmúzeum, Portoferraióban pedig egy régészeti múzeum várja az érdeklődőket. Megér egy túrát a Torre di San Giovanni – a magányos torony évszázadok óta figyeli a megkésett tengeri ellenséget. Megszállott történelmi érdeklődéssel küzdőknek ajánlott Montemarciale szelíd romja, vagy a Castello del Volterraio, ami ősi erődként őrzi a múltat.
 
Nagy kérdés persze, hogy egyetlen napra, néhány napra, vagy éppen egy egész hétre érkezik-e valaki. Mindenesetre a szigetet, ami nem drága és nem is olcsó, egyetlen dús napra is megéri felkeresni. A kikötő halászhajói, a kávézók, a domboldalakra szórt épületek, az idegességet hírből sem ismerő helyiek, a tenger sós illata, a robogók zümmögése, az éttermek friss fogásai erőt adnak, elcsendesítenek, feltöltenek.
 
 
Napóleon ezzel persze mit sem törődött, vélhetően a robogókat hiányolta. Mindössze száz napig bírt megülni, majd nekivágott, hogy visszatérjen a kontinensre, és utolsó kísérletet tegyen császársága visszaállítására. Kérészéletű próbálkozásából gyors kudarc fakadt, ő pedig
egy újabb szigetet vívott ki magának száműzetése helyszínéül – ezúttal azonban a világ végéhez egészen közel eső óceáni zugban. Onnan már nem volt visszaút.
 
Ha Toszkánában jársz, Elba szigete remek turisztikai célpont lehet!
 
 
Több információ: www.toszkanamania.hu


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette Konica Minolta Mexx Nautica CSD OOK Press Audi