Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Cukormentes utazások


A Miképp fordítsd a változó körülményeket a javadra verseny különdíjasa Iklódi Dóra gasztroblogger is lehetne. Úgy alakult, hogy el kellett hagyni a cukrot az étrendjéből. Megtette, ám ez csak tovább erősítette benne a szenvedélyt: a sütés-főzést. Blogja az egyik legelismertebb online gasztronómiai oldal.
 
Hogyan keveredtél a gasztrobloggerség területére?
Három évvel ezelőtt indítottam a blogomat, amikor kiderült, hogy inzulinrezisztens vagyok, és teljesen át kell alakítanom az életmódomat. Most sem fényes a helyzet e téren, de akkor még nagyobb volt az információhiány, és azt vettem észre, hogy rengeteg, hasonló cipőben járó embernek tudok segíteni a receptjeimmel, tippjeimmel.
Korábban is közel állt hozzám a gasztronómia, mivel nálunk otthon, vidéken kultusza van az evésnek, az együtt étkezésnek, együtt főzésnek. Mindig azt láttam nagymamámon és anyukámon, hogy főzni öröm - korán be is vontak a konyhai teendőkbe. Alig értem fel az asztalt, de már a nyári befőzésben segédkeztem, vagy épp a pogácsákat kenegettem tojással. Később a munkám kapcsán már “hivatalosan” is bekapcsolódhattam a gasztronómiai életbe, hiszen a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség látott el marketingfeladatokkal.
 
Fotós és gasztronómiai ismeretekre is szükséged van. Melyik volt meg előbb?
Mivel mióta az eszemet tudom, a konyhában sürgök-forgok, így azt mondom, a gasztronómiai ismeretek voltak meg hamarabb. Viszont mindig is imádtam rajzolni, festeni, barkácsolni, így a fotózásba és a foodstylingba is gyorsan beleszerettem.
 
Gombamód szaporodnak a (jobb-rosszabb) gasztroblogok. Meg tudnád-e ragadni a saját koncepciód, az ars poeticád?
A blogom indulása óta azt tartom szem előtt, hogy segítsek másoknak a munkámmal. Szeretném megmutatni, hogy egészségtudatosan étkezve is lehet finomakat enni, nem jár lemondással vagy önsanyargatással az új életmód.
Ezért is írtam meg Cukormentes örömök című, nemrégiben megjelent könyvemet. Ez egy átfogó kötet, 70 receptet tartalmaz - a reggelitől egészen a vacsoráig. Nem csak cukorbetegeknek és inzulinrezisztenseknek szól, hanem mindenkinek, aki egy kicsit is oda szeretne figyelni az étkezésére.
 
 
Sokat utazol. Hogyan választasz úti célt? Melyik konyha volt rád a legnagyobb hatással?
Elképesztő kíváncsi természetem van, imádok felfedezni, tanulni, így tényleg bárhová szívesen utazom. Szerencsére ezzel a férjem is hasonlóképp van, aki szakács, úgyhogy nálunk az utazások inkább gasztrotúrák. Megnézzük általában a nevezetességeket is, de nem ezekről készítünk előzetes listát, hanem azokról az éttermekről, kávézókról, piacokról, amelyeket szeretnénk kipróbálni.
Egyébként a párizsi éttermek és cukrászdák világa volt rám eddig a legnagyobb hatással.
 
Mit tapasztalsz "külsősként" a hazai gasztronómia területén? Milyen változásokat látsz? Tudjuk-e már, merre van az előre? 
Azt látom, hogy végre talán elkezdtük járni a saját utunkat, és nem mindenhol mindenáron a külföldi trendeket és konyhákat akarjuk majmolni. Egyre több, főleg fiatal szakácsnál látom, hogy visszatérnek a gyökerekhez, megértik, mit jelent szezonális, hazai alapanyokból főzni, és nem akarnak mindent túlbonyolítani. Könnyű elveszni a rengeteg technológiai újítás között, és nagy a kísértés arra, hogy mindent szuvidáljanak, vagy épp habot, zselét, pürét készítsenek belőle. Kezdjük kapisgálni, hogy valami nem attól lesz finom, hogy a legdivatosabb technikával készül.
Ami viszont – meglátásom szerint – továbbra is hiányzik, az a támogató közösség, egymás elfogadása és segítése, nem pedig folyamatos kritizálása. Ha egyszer végre sikerülne egy összefogó szakmai közösséget alkotni, akkor tudna igazán sokat fejlődni ez a terület is.
 
 
Télen kevesebb a friss alapanyag, a hideg ételeket-italokat sem akarjuk annyira... Mihez kezdjünk ilyenkor a konyhában? Látsz-e kapcsolódó trendeket?
Valóban, télen valami melengetőre vágyik az ember. Én például ilyenkor sokkal több fűszeres ételt készítek, és élvezem, mennyire sokszínűen lehet ezekkel főzni. Most például egy sütőtöklevest készítettem, amibe fahéjat, gyömbért és cayenne borsot csempésztem.
Fontos, hogy ilyenkor is szezonális alapanyagokat fogyasszunk, hiszen a januári epernek egyrészt borzasztó az íze, másrészt alig van tápértéke, a horribilis árról nem is beszélve. Éppen ezért ilyenkor kerülhetnek elő a nyárról megmentett kincsek: befőttek, lekvárok és savanyított zöldségek. Egyre több étterem gondol erre, és nyáron már saját maguk főznek be télire.
 
Van-e kedvenc téli fogásod, italod? Mit ajánlasz nekünk?
A céklás árparizottó az egyik nagy kedvencem. A cékláról sokaknak csak a menzás, befőttes változat jut eszébe, pedig megsütve, friss zöldfűszerekkel valami isteni! Az árpa vagy gersli is egy kissé elfeledett alapanyag, pedig egészségesebb, mint a rizs, ráadásul hazai. Szolgálhat köretként is, de egy kis sajttal, pirított dióval önálló fogásként is megállja a helyét.


Vissza

Essilor Zeiss