Tedd fel
a pozitív szemüveget!

A múlt titokzatos kövei


A Stonehenge-hez hajnalban a legjobb érkezni. Ilyenkor még nincs más, csak a lassan világosodó, szürke ég és a Salisbury-síkság sötét vonala. A hatalmas megalitok feketén rajzolódnak az égre, és amikor előbukkan a nap, fénye átragyog az oszlopok között. Ha esetleg a látogatásod a nyári napfordulóra teszed, láthatod, amint az első napsugarak megvilágítják az Oltárkövet. Nem kell hozzá sem spirituális útkeresőnek, sem a történelem megszállottjának lenni, hogy a látványt sose felejtse el az utazó. Ha megállsz, és csendesen figyeled a napkeltét, valamit megérezhetsz és megérthetsz az ötezer évvel ezelőtt élt, újkőkori emberek életéből, hiedelmeiből.
A Stonehenge 1986 óta a Világörökség része. A megépítésébe fektetett, évszázadokig tartó, hatalmas munka még a mai ember szemszögéből nézve is imponáló. A  soktonnás homokkő tömböket fémeszközök nélkül, repesztéses technikával bányászták ki, és hosszadalmas vízi és szárazföldi úton szállították ide, egy részüket a távoli Walesből, a Preseli-hegységből. A kövek helyét szarvasagancs ásóbottal vájták ki, a megalitokat emelő és csiga nélkül állították fel. De vajon mi késztethette – a túlélésre játszó, gyakorlatias – őseinket erre a monumentális teljesítményre? Naptemplomot állítottak vajon? Vagy csillagvizsgálót? Síremléket egy nagy törzsfőnöknek? Gyógyító szentélyt? A törzsi megbékélés emlékművét? Egyes tudósok szerint egyszerre szolgált szakrális és nagyon is világi célokra, mint például vásár vagy törzsi gyűlés helyszínéül. A pontos rendeltetését talán soha nem tudjuk meg: a Stonehenge súlyos kövei őrzik titkaikat.A hely különleges kisugárzása azonban tapintható, nem véletlen, hogy máig annyi legenda övezi. A középkorban például úgy tartották, hogy Merlin varázsló óriásokat változtatott kővé, belőlük lettek az oszlopok. Az a tévhit pedig, hogy a Stonehenge-et druidák építették, makacsul tartja magát mind a mai napig. Még ha az építésében nem is vettek részt, nagyon valószínű, hogy – a természetet és az elődeik kőemlékeit tisztelő – kelta druidák is mutattak itt be vallási szertartásokat. Manapság a téli és a nyári napforduló idején újpogány ceremóniákat és nagy fesztiválokat rendeznek itt minden évben. Ilyenkor a Stonehenge-et elözönlik az ünnepelni vágyók és a kíváncsiskodók.
 
Ha turistaként érkezel a Stonehenge-hez, a látogatóközpontban tájékozódhatsz a korszakról, a kőkörbe viszont sajnos nem mehetsz be. Azzal is számolnod kell, hogy rengeteg lesz az érdeklődő, és így a hely veszíthet a varázsából. Ha viszont szeretnél egészen közel kerülni az ősi megalitokhoz, távol a tömegtől, csak harminc kilométert kell autóznod Aveburyig, ahol Európa legnagyobb kőköre áll, szintén a Világörökség részeként. Útközben ne felejtsd el megnézni a rejtélyes Silbury Hillt, a negyven méter magas, mesterséges dombot, amely hasonló korú, mint az Avebury kőkörök és a Stonehenge. Ez a legmagasabb építmény Európában, amit az újkőkori emberek emeltek. A legendák szerint Sil király életnagyságú aranyszobrát temették el ide, a régészek azonban semmiféle temetkezés nyomait nem találták a domb belsejében.
 
 
Míg a Stonehenge-et inkább a nap, addig Aveburyt a hold kultuszához szokás kötni: még a nevét is egy ősi holdistennő után kapta. A hajdan élt emberek két kisebb kőkört építettek a nagy körbe, és az egészet mély sáncárokkal vették körül. A rendeltetése valószínűleg rituális volt, bár éppúgy nem ismerjük, mint a Stonehenge-ét, és a többi wiltshire-i újkőkori emlékhelyét. A középkorban – fertelmes pogányságot kiáltva – sok kövét ledöntötték. Szerencsére azért nem mindet: sok megalit még ma is szilárdan áll a helyén, akár két méter mélyen beásva a talajba. Itt bátran barangolhatsz a hatalmas kőtömbök között, kipróbálhatod, milyen különleges érzés belépni egy kőkörbe, megérinteni vagy akár megölelni a történelem előtti, durván faragott megalitokat! Maga Avebury egy bájos, nagyon angol falu, ódon házakkal, amelyek a legnagyobb természetességgel állnak az ősi kövek között. Ha csak a kőkört szeretnéd bejárni, ezt ingyen megteheted, a vezetésért viszont fizetned kell, akárcsak a helyi múzeumok megtekintéséért. A nagy kőkörtől indul a megalitokkal szegélyezett, ősi út, ami egy neolitikus sírkamrához vezet. Ez is látogatható.
 
 
Hogyha kirándulni vagy túrázni szeretnél a Stonehenge környékén, érdemes felkeresni a Stonehenge fából készült testvérét, a Woodhenge-t, ami körülbelül tizenkét kilométernyire található tőle, Amesbury közelében. A kilenc koncentrikus körben elhelyezett, fából készült oszlopok és keresztgerendák erdeje már réges-rég elkorhadt, helyüket manapság betoncölöpök jelzik. A Woodhenge-nek nemcsak a formája volt hasonló, hanem a tájolása is megegyezik a Stonehenge-ével. Természetesen nem tudjuk a pontos rendeltetését, lehetséges, hogy halottkultusz színhelyéül szolgált. A korszakkal foglalkozó tudósok egy része szerint a Woodhenge fedett épület lehetett, középen kör alakú nyílással, melyen az elhunyt lelke távozhatott. Szerintük talán magának a Stonehenge-nek is lehetett egykor teteje. Akármi is az igazság, a Woodhenge megér egy kiadós sétát!
 
 
Farkas Bíborka írása


Vissza

Essilor Zeiss