Tedd fel
a pozitív szemüveget!

2019 is az ő éve lehet


A Balatoni Cápa úszótörténelmet írt
Kiegyensúlyozott, derűs egyéniség. Emellett roppant céltudatos is. Nem mellékesen pedig rendkívül sikeres. A veszprémi úszó, Rasovszky Kristóf tavaly, 21 évesen ugyanis az év nyílt vízi úszója lett a tekintélyes szakmai magazin, a Swimming World közlése szerint. Az Európai Úszószövetség is őt választotta idén februárban 2018 férfi nyílt vízi úszójának. Ehhez „csupán” annyit kellett tennie, hogy két aranyérmet (5 és 25 kilométeren) és egy ezüstöt (10 kilométeren) szerezzen a Glasgow-ban rendezett 2018-as Európa-bajnokságon. Fantasztikus teljesítmény! Ami persze nem a semmiből jött. Korábban is voltak kiváló eredményei, például junior világbajnok lett Hoornban 2016-ban a 10 kilométeres úszásban. Most pedig újabb célokra, eredményekre tör. Erről is beszélgettünk.
– Jól tudom, hogy tavaly úszótörténelmet írt, hiszen hasonló világversenyen még senki nem nyert három érmet a három egyéni számban?
–  Világbajnokságon előfordult már, hogy mindhárom egyéni számban érmes lett valaki, de valóban, Európa-bajnokságon nekem sikerült ezt először elérnem.
–  Az év nyílt vízi úszója lett tavaly. Hogyan lehet ezt megélni, feldolgozni úgy, hogy ne szálljon el az ember?
–  Szerintem nem volt ezt nehéz feldolgozni, talán olyan váratlan sem volt az eredmény. Ha az ember egy ilyen világversenyen elindul, úgy vág neki, hogy meg is szeretné nyerni. S ha abban nem is lehettem biztos, hogy győzni tudok mindhárom számban, az eszembe jutott, hogy az érem benne lehet mindegyikben. Ráadásul a tavalyi évem nagyon jól sikerült, eredményes volt a felkészülés, és 2-3 héttel a verseny előtt éreztem, hogy esetleg többször a dobogóra állhatok. A siker feldolgozásában pedig az is segített, hogy mindenben támogatott a család és segítettek a barátok is.
–  Tíz kilométeren csak a célfotó alapján szorult a második helyre. Ellenfele jobban nyúlt be. Nem érzett emiatt csalódást?
–  Igazából nem fájt a dolog, nem éreztem csalódást, főleg akkor nem, amikor már ott álltunk az eredményhirdetésnél. Nem nagyon vetette vissza az örömömet, hogy „csak” ezüst lett és nem arany. Pláne azok után, hogy előző nap aranyérmes lettem 5 kilométeren. Eszembe sem jutott bánkódni azon, hogy ez milyen kevésen múlt. Más kérdés, hogy legközelebb, például az idei világbajnokságon, esetleg a jövő évi olimpián nyilván nem lennék elégedett, ha hasonló helyzetből másodikként jönnék ki.
 
 
–  Szerintem szépen csillog az az ezüst is. 2018 kétségkívül az ön éve volt, de mi kell ahhoz, hogy 2019 is az legyen?
–  Úgy vélem, 2019 is lehet az én évem. Számolok persze azzal, hogy mindenki sokkal felkészültebb lesz, hiszen olimpiai kvalifikációs világbajnokság következik, és nekem is előrébb kell lépnem. Viszont elmondhatom, hogy jobban állok, mint tavaly ilyenkor. Az idei dohai világkupán ezüstérmes lettem, a sorozatban feljöttem a második helyre, az előző két évben elért negyedik helyezés után. Esélyem van rá, hogy a világkupán átvegyem a vezetést. A medencés időeredményeim is nagyot javultak az országos bajnokságon. Mindent megtettünk és megteszünk, hogy a várt eredmények jöjjenek, és a világbajnokságig még tovább lehet javulni.
–  A világbajnokságot a koreai Kvangdzsuban rendezik júliusban. Mi kell ahhoz, hogy ott kvalifikálja magát az olimpiára?
–  Csak a tíz kilométeres nyílt vízi úszás olimpiai szám. Ha az első tízben végzek, akkor megvan az olimpiai kvalifikáció. Ez a minimális cél.
–  Bevallom, hogy nekem már a 800 méter is iszonyú hosszú táv, nemhogy az 5, 10, pláne a 25 kilométer. Miért a nyílt vízi, hosszú távú úszást választotta?
–  Ez megy a legjobban, és azt hiszem, a nyílt víz választott ki engem. A medencében is a hosszabb távok, a 800, 1500 méter vonzottak igazán. Emiatt kipróbáltam a nyílt vizet is, eleinte kevesebb sikerrel, de aztán fokozatosan belelendültem, és akkor már éreztem, hogy itt van keresnivalóm. Az élmezőny is elérhetőbb közelségben volt, mint a medencében.
–  A 25 kilométeres távon mikor kezd egy kicsit meghalni az ember?         
–  Ez nagyon változó, igazából már a táv második fele nagyon rosszul tud esni. Túlvagyunk 10 kilométeren, és még hátra van 15. Bár nem megyünk akkora iramot, mint rövidebb távon, 15-20 kilométer között – ami a legrosszabb rész – nagyon kell vigyázni, nehogy túlhajtsam magam, mert 20 kilométer környékén könnyen vége lehet a versenynek.  
–  A Balatoni Úszó Klub tagja, veszprémi, a családja is ott él. Mindenki sportolt a családban?  
–  Igen, alapvető volt, hogy sportoljunk. Van egy bátyám és egy ikertestvérem, számukra is természetes volt ez. Úszni általában meg kell tanulni, pláne a Balaton környékén, így aztán ez magától értetődő volt számunkra. Hármunk közül viszont csak én maradtam a versenysportnál, ahogy mondani szokás, megszerettem. A szüleim egyébként gyermekkorom óta minden versenyemen ott voltak. Mióta a világot járom, ez persze nincs mindig így, de ahova tudnak, oda most is elkísérnek.
–  A versenysport sok energiát követel, lemondásokkal jár. A lazítás, bulizás belefér ebbe az életmódba?
– A versenysport valóban sok energiát, időt követel. Nem nagyon lehet kibúvókat találni. Megvannak a meghatározott időszakok a felkészülésre, de néha be lehet iktatni egy kis szórakozást, lazítást. Nyilván nem kell aszkétaéletet élni, de azért figyelni kell az arányokra. A tanulást már rugalmasabban lehet kezelni. A Pannon Egyetemre járok, villamosmérnöknek készülök. A haverokkal el-eljárok bulizni, de azt is visszafogottabban, hiszen nem muszáj mindenáron lerészegedni.
–  Gondolom, a lányok szívesen beszélgetnek önnel. Van ideje kapcsolatokra, van barátnője?
–  Azért jut időm kapcsolatokra, szerencsére most barátnőm is van. Ő egyébként nem úszó. Nyilván azt meg kell értenie, hogy az átlagnál kevesebb a szabadidőm, hogy vannak prioritások az életemben, az edzéseket nem szabad kihagynom. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy nagyon jól működik a kapcsolatunk egyelőre. Remélem, később is így lesz.
–  A beceneve Balatoni Cápa. Ezt ki adta önnek?
–  Az egyik versenyen kaptam a nevet Krajnyák György kőbányai edzőtől. Nyílt vízi versenyen szerepeltem, és utána, az egyik döntő után szólított így, gondolom, a teljesítményem okán. Aztán rajtam ragadt a név.
 
 
Szabó Zoltán írása
Képek szerzői:
  1. facebook.com/rasovszkykristof/
  2. AFP-fotó: Francois Xavier Marit
  3. MTI-fotó
  4. Fotó: Kovács Anikó
  5. facebook.com/finaworlds2017


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette Konica Minolta Mexx Nautica CSD OOK Press Audi